2007. július 3., kedd

A pizsama (krimi 1800 karakterben)

Sziréna harsant a távolban, idegesítő hangja, hol felszárnyalt, hol elhalkult, de érezhetően egyre közelebbről hallatszott... a nő teát főzött, mint már annyiszor az évek során, és nem számított, hogy mennyit mutat az óra, mert idő volt. A férfi kapkodva borotválkozott és hirtelen felkiáltott: -basszuskulcs! A nő összerezzent, majd indult a fürdőszoba felé, és vitte a timsót, elállította a vérzést – már ebben is rutinja volt – majd visszatért a konyhába, éppen hogy a füle hegyét sikerült megcsókolja a férfi köszönetül. Sietve kapkodta fel a ruháit, hörpintett egy nagyot a csészéből: -hú, az anyját! Leellenőrizte a fegyverét, sietve megölelte, megcsókolta az asszonyt, és az ajtó felé indult. A sziréna ekkor hallgatott el, ahogy az ajtó kinyílt, a fémborításon tükröződött a forgólámpák kék-piros fénye, majd becsattant az ajtó, és már a távolból hallatszott a szirénahang...

Hirtelen megszédült, az ajtófélfának támaszkodott és erőtlenül csúszott lefelé. Nem tudta mi van, hiszen ez nem az első eset volt, nem is az utolsó, remélte, a sok év alatt már igazán megszokhatta volna, de most mégis, a szívébe markolt a fájdalom... nagyon lassan tért magához, kényszerítette magát, hogy tegye a dolgát, mint minden nap, először is a pizsamát kell összeszedni, egyik fele az előszobában, a másik a fürdőben... felemelte, és ekkor beléhasított egy iszonyatos fájdalom, a hasa összefacsarodott, és eszméletlenül terült el a hideg kövön.

– Óvatosan vigyék! Most már minden rendbe lesz, csak tartson ki, Hölgyem! - valahonnan nagyon távolról hallotta a hangokat. Sziréna már megint, de ez nem távolodik, engem visznek? Hova? Miért? Kiabálni akart, de a szemét se tudta kinyitni, érezte, hogy a hasa olyan furcsa... olyan üres...

– Szegény asszony! Egyszerre vesztette el a férjét, és a gyermekét is....

Nincsenek megjegyzések: